Barion Pixel

Az online, netezéssel kapcsolatos szokásokról, a közösségi médiára jellemző interakciókról és az okoseszközökhöz kapcsolódó tevékenységekről Magyar Tinik a Neten címmel készített felmérést a Be Social közösségi média ügynökség, amit több mint 9000 fiatal töltött ki. Az eredmények egy része „borítékolható” volt, de akadtak meglepő, sőt, veszélyeket előrejelző eredmények is. A generációs különbségek mellett a kapcsolatteremtés, a kommunikáció, a szociális kapcsolatok, a szexualitás és a személyes határok is mind olyan terület, ahol más szabályok és normák működnek ebben az életkorban és környezetben.

Egy ilyen felmérés azonban lehetőséget biztosít arra is, hogy megkereshessük az arany középutat, felismerjük a digitális világ előnyeit valamint hátrányait, és tudatosabbá váljunk a megoldásokat illetően is.

Mindig csak a telefont bámulja?

Jellemző adat, hogy a felmérést kitöltő tinik 78%-a 3 óránál többet netezik, 40%-uk pedig 4 óránál is többet. A sajtótájékoztatón is elhangzott, hogy ez a becslés valószínűleg nem teljesen fedi az igazságot. Ennek úgy gondolom, két oka is lehet. Egyfelől netezésnek minősül a chat, egy videó megnézése, az online tanulás, egy hobbival kapcsolatos információgyűjtés, a böngészés és rengeteg egyéb tevékenység is – ezek viszont összeadódnak, és így más a funkciójuk, a hasznosságuk vagy a szabadidős jellegük. Másfelől a tinik és a felnőttek sem szívesen vallják be, hogy a megszokottnál jóval több időt töltenek a telefonjukkal és/vagy online.

 

 

A „hazavitt” munkahely, a FOMO (fear of missing out – lemaradástól/kimaradástól való félelem) jelensége vagy épp a fantomvibrálás is mind olyan jelenségek, amik az egészséges használaton felüli mennyiséget sejttetnek. Fontos azt is tudatosítani, hogy a „képernyőbámulás” mára egyáltalán nem egyenlő az időpocsékolással. Rengeteg hasznos tudás érhető el online. Érdekes előadások, tesztek, probléma megoldások, és mindez szinte bármilyen témában. A kihívás az információk hitelességének ellenőrzése valamint megszűrése lett. Az online világ tehát egy eszköz, ami összekapcsol, segít, tanít és közelebb hozza a világot, ha erre használjuk, és nem az ellenkezőjére, vagyis, hogy bezárkózzunk, elmeneküljünk.

 

Együtt vagy külön?

A felmérés szerint programok terén a barátokkal való személyes találkozás (78%) a legfontosabb és ez jó jel. A kortárs közeg mindig is kiemelt szerepet kapott ebben az életkorban, azonban az élő, személyes interakció az ilyen találkozások lényege. A net tele van olyan fotókkal, ahol 6-8 fiatal is együtt ül egy padon vagy asztalnál és mindannyian mélyen a telefonjukba mélyednek, változatosságot esetleg az jelent, ha ketten néznek egy képernyőt. Az információ vagy az érdekes tartalmak megosztása természetes része a tinik életének, ebbe a rengeteg vizuális emlék és „lenyomat” is beletartozik, amit ilyen módon őriznek meg. Az érme másik oldalát azonban azon készségek jelentik, amik a testbeszéd, a párbeszéd fenntartása valamint az érzelmek leolvasása terén segítik a mindennapi életünket. Egy jó képességű, hátterű és sok lehetőséggel bíró tini életében jó eséllyel azonos lesz az online és offline programok aránya, ezáltal mindkét közegben fejlődhet, és jól használja a két oldal lehetőségeit. Arányaiban viszont a közösségi oldalak addiktív, valamint a pszichére gyakorolt negatív hatásait tekintve a világ egyelőre borúlátó. A hatások és változások között kiemelt részt kap az empátia, ami a korábban említett készségekkel szorosan összekapcsolódik és egyre több kutatás hívja fel a figyelmet arra, hogy habár pozitív eredmények is vannak, a közösségi oldalak és az eszközök használatának, szabályainak komoly átgondolására lenne szükség.

 Az idegenek veszélyesek?

Az online kapcsolattartás nagyon hasznos tud lenni, ha elutazik egy családtagunk, barátunk, vagy hosszabb időt tölt külföldön. Írhatunk egymásnak, de legalább ilyen egyszerű dolgunk van, ha hallani vagy látni szeretnénk a másikat. Az azonnali elérhetőség és az összekötöttség szoros jellege azonban kérdéseket és dilemmákat is felvet. Például mennyire hívhatjuk barátnak azt, akit még sosem láttunk személyesen? Percek alatt beszélgetni kezdhetünk valakivel, aki a bolygó másik felén lakik és a gondolatainkat, titkainkat is egymásra bízhatjuk. Az élő kapcsolat teszi méllyé és bizalom telivé a kapcsolatot vagy valami más is elegendő?

A tinik 71%-ának van olyan barátja, ismerőse, akivel szinte csak virtuálisan tart kapcsolatot és 90%-a kapott már üzeneteket ismeretlenektől.

Az online barátság nem új keletű dolog. A chatszobák és az internet elterjedése már 15-20 évvel ezelőtt is újfajta ismerkedési formákat hozott magával. Saját tapasztalatként is beszámolhatok arról, hogy 16 éves korom óta leveleztem, chateltem egy USA-ban élő lánnyal, aki mára családot alapított és gyakran beszélgettünk arról, milyen nehézségeket vagy örömöket élünk meg az életünkben, postai úton pedig apró ajándékokat vagy kézzel írott leveleket küldtünk egymásnak. Ez a kapcsolat a mai napig (és kb. 20 éve) él, és habár sosem találkoztunk élőben, sokat tudunk egymásról. Nagyon érdekes volt belelátni az ottani gondolkodásba, világba ez által és a különbségek vagy az egyezések is segítettek a látókörünk bővítésében. A hangsúly úgy gondolom a kapcsolat minőségén és kölcsönösségén van, ilyen szempontból az online és offline kapcsolatainkat is eszerint a legjobb megszűrnünk.

A megkérdezettek 44%-a mondta azt, hogy volt már olyan érzése a közösségi médiában, hogy zaklatják. Ráadásul minden 10. válaszolóval ez többször is előfordult.

Az azonnali elérhetőség, valamint az, hogy bárki bármikor ránk írhat új önvédelmi és tudatos szocializációs készségeket kíván meg. Az utcán és a közösségekben való viselkedés szabályait is megtanultuk, az online világ ennek részévé vált mára. Fontos, hogy a rossz szándékot kiszűrjük, felismerjük és meg tudjuk magunkat védeni.

 

A szexchat után szabadon

A felmérés legerősebb mondata úgy tűnik a tinik és a szexualitás kérdéseit boncolgató részből származott: „Kértek-e már tőled erotikus fotót chatbeszélgetésben? – így szólt az anonim felmérés egyik kérdése, amire a tinik 39%-a felelt igennel – ez az arány a 14 év alattiaknál is 33%-os. A megkérdezettek 7%-a teljesítette is a kérést. A fiúk tűnnek aktívabbnak: közülük minden 10., a lányok esetében minden 20. küldött kérésre magáról erotikus képet."

A net azon „szabálya”, hogy ami egyszer felkerült, az utána örökre megmarad, ezen a téren hordozza a legtöbb veszélyt. Intim, bizalomra, szeretetre épülő kapcsolatokban születő képek vagy videók kerülnek ki a nyilvánosság elé egy szakítás után, és bosszúpornóként sajnos egyre ismertebb témává válik a jelenség. A következmények felmérése és a bizalom gyakran versenyez a népszerűséggel, a menőséggel és a kortárs közösség nyomásgyakorlásával – aki kimarad, vagy nem vesz részt ebben is, az lemarad, prűd vagy épp láthatatlan.

Nehéz ilyen téren logikus, okos tanácsokat adni, mert ezek ugyan megállják a helyüket, mégis egy hormonoktól, érzelmektől vagy épp a pillanat impulzusaitól fűtött helyzetben vajmi keveset érnek. A kockázatkeresés, a határok kitolása, próbálgatása sokszor teremt kusza helyzeteket. Az énképpel és az értékességgel kapcsolatos kortárs, valamint a külvilágból érkező visszajelzések nagyon fontosak, mondhatni létfontosságúak, a figyelem, a szeretet és az elfogadás pedig van, hogy bármilyen árat megér.

Mégis reményre ad okot, hogy az ilyen kérések, interakciók nagyon kis százaléka teljesül és az online biztonság tekintetében is tudatos, önmagára vigyázni tudó generáció képe rajzolódik ki. Hibákat minden életkorban követünk el, és jó esetben tanulni is tudunk belőle. A legfontosabb, hogy aki bajba kerül, az áldozathibáztatás helyett segítséget és megértés kapjon – egy szövetségest, aki mellette áll. Az online világnak lehetnek sajátságos szabályai, de emberekkel találkozunk ott is. Nem mindegy, hogyan reagálunk és főként az, hogy miként bánunk egymással, mert hiába csak egy monitort látunk magunk előtt, a másik oldalon is egy érző ember van. Mindig.